CORRECTAR LA LETRA

Letra : Hungária Hullámvasút

Mély, mély, mély szakadék az út végén
Húz, húz, húz lefelé
Nem lassít a hullámvasút
Az élet szép, vagy kurvára csúf

Ukrán Marbi, cinkelt pakli, olcsó vacsi, sajtos hambi
Toxik taxi, random randi, ronda trampli, c’mon Barbie, uhh
Egyszer fent és egyszer lent, hullámvölgyek, fellegek
Egyre csak gyorsabb lesz a hullámvasút
Egy senki vagyok a senkik szemében
Égett a vérem, lent élek a mélyben
Az északi részen, a peremvidéken
A libernyák sámán
A kijárási tilalom idején az ugaron
Hátrafelé nyilazok a csodaszarvas hátán
A négy fal között előbb-utóbb megesz az unalom
Este nyolc után nem fertőz a járvány (Korona)
Na persze! A bejárati ajtókon piros matrica
Választani nеm könnyű karperecben
Orosz rulеtt vagy kínai vakcina (Szputnyik)
Herótom van már a kioktatástól, a hatalmi gőgtől
A gügyögő nagyitól, a kamuzó zsaruktól
Majd agygörcsöt kapok az operatív törzstől (Nyunyóka)
Polip politika, profi botanika, proli romantika, szolid tragédia
COVID pandémia, felöklel mint Lyukóbányán a bika
Eltüntettem a Halászbástyát, egy hét alatt egy lakás árát
Magamra zárom a magánzárkát, félméteres joint a varázspálcám. (Huss)
Csiribí-csiribá, a csóróság kicsinál, az elit költekezik
Amikor a tündöklés után a bukás következik
Amit nem tudnak ellopni azt tönkre teszik
A mindig másokra mutogatás után a fagyos föld a hullákra hull
Felszálló ágban a második hullám, szakadékba száguld a hullámvasút

Mély, mély, mély szakadék az út végén
Húz, húz, húz lefelé
Nem lassít a hullámvasút
Az élet szép, vagy kurvára csúf

A lesi fotósok egy luxusjachton kapnak lencsevégre
A hátamon viszem fel Klein Dávidot a Mount Everest tetejére (Gyerünk)
A körzeti orvos telefonon gyógyít, panaszolom a szívpanaszomat
Az egyetlen elixír az egészségügyi miniszter szerint a tízparancsolat. (Ámen)
Fanyarország annyira szépül, hogy az ember beleszédül
Sikerült eldönteni már végül, stadion vagy mauzóleum épül (Mindegy)
Hazug kártevők vezetőszáron vezetnek
A nemzet lábtörlője lettem, nem nagymenő gázszerelő
Nem hall, nem lát, nem pofázik, elmegyek mellette
De milyen már amikor egyszerre, fenyegetnek romák és neonácik (Abszurd)
Elviccelitek, de szinte semmi nem változott
A néhai Erdős Péter az erdélyi Demeter Szilárdba reinkarnálódott, hopp!
Elszakadt kábelek, unottan ülnek a káderek nyugodtan
Élesebb kanyarok, kilazult csavarok, már fejjel lefelé a hurokban
Cipelem a súlyt, mára divatja múlt, fogalom lett a becsület, elandalít
A megalkuvó magyar nép csak lusták lapit
Amíg szakadékba szalad a hullámvasút

Mély, mély, mély szakadék az út végén
Húz, húz, húz lefelé
Nem lassít a hullámvasút
Az élet szép, vagy kurvára csúf