Letra Halkan trombitál az isten a háztetőn par Funktasztikus

"Ez nagyszerű! Ez nagyszerű!"
...utca-utca-utca-utca

Boldogság. Kedves hallgató, kísérj el a Boldogság utcába

Halkan trombitál az isten a háztetőn
Egyszer találkozunk az örök vadászmezőn
Felettünk a viharfelhő
Tornádóból szellő
Megőszül, mire felnő
Nem látja a fától az erdőt
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől
Halkan trombitál az isten a háztetőn

Tiszta udvarok, rendes házak
A magány és a bánat lesznek a csendestársak
Dörög az ég vagy csak szekrényeket tologat?
Bicegek, hegyeket cipelek, viccelve oltogat
Mondhatom, mikor a gyorséttermi dolgozó
Kitűzőjén a nevemet olvasom
Jó napot! Elhalkulnak a harangok
Hamuszürkék a verebek és piszkosak a galambok
Ott állok hátul az árnyék takarásában
A Boldogság utca minden lakásában
Kulcslyukakon át, fújom el a gyertyalángot
Kulcslyukakon át, láthatod a valóságot
Fél szemmel a halandóságot a vérszagú mélabút
Metamorfózis, a jó a rossz és a csúf
Nem élhetünk igazságot hazudva
Egy a közös bennünk: hogy nem bízunk magunkban

Halkan trombitál az isten a háztetőn
Egyszer találkozunk az örök vadászmezőn
Felettünk a viharfelhő
Tornádóból szellő
Megőszül, mire felnő
Nem látja a fától az erdőt
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől
Halkan trombitál az isten a háztetőn

Úgy a mennyekben, ahogy a szennyben
A Magasságosnak még a szeme se rebben
Akit ma szeretsz ki tudja hol lesz holnap
Mint egy csonkig égett cigarettavéget eldobnak
Feldobnak, akikben megbízol
Csíkokban esik a hó az utcákat felszívod
Lám-lám a fiatalságukat visszasirató
Virrasztó molylepkék és tarka pillangók
Gyilkos tündér, hamis tanmesék
Tragikomédiák, drámák, emberi falfesték
Szoba-konyha garzon, olcsó teátrum
Szárnyat bont a kitömött varjú preparátum
A mennyezetről szállingózik a vakolat
A kávéfőzőn cseppfolyóssá válik a markolat
Görcsöt kap a mutatóujjad a ravaszon
A ballagási zakódban fekszel a ravatalodon
Eltoltad, átkozott szerelem az övé
Semmi nem tart örökké, egyszer minden elporlad
Zabolátlan ifjúból vénember, a saját véreddel
Teszel pontot a végére a verssornak

Halkan trombitál az isten a háztetőn
Egyszer találkozunk az örök vadászmezőn
Felettünk a viharfelhő
Tornádóból szellő
Megőszül, mire felnő
Nem látja a fától az erdőt
Az erdőtől a lejtőt, a lejtőtől a fertőt
Ha az égbolt alatt egy padon hátradől
Halkan trombitál az isten a háztetőn

Rémálmok a Boldogság utcában...